Bogaras étkek

2009 december 29. | Szerző: Sinci |

 Tömeg veszi körül a kis utcai árusítókocsit. Egyesek undorral, mások pedig érdeklődéssel nézik a sok kis barna és fekete izét a tálkákban. Megint mások zacskófélét szorongatnak a kezükben, és rágcsálnak. A kínálat bőséges: van kicsi, nagy, kemény és puha, barna és fekete. Hogy mik ezek? Frissen sütött bogarak, amelyeket a kambodzsai és thaiföldi utcákon ínyencségként árulnak.

A bogárevés nem kisebbségi hóbort Délkelet-Ázsiában. A csúszómászók évezredek óta az étrend részét képezik itt. És meglepőnek is tűnhet, mennyi nép sorolható még a bogárevők, entomofágok közé. Algériától Ausztrálián és Indonézián át Mexikóig, Dél-Amerikáig és az afrikai kontinensig, vagy éppen Kambodzsáig, Japánig a táplálkozás része a rovar. Hogy ez épp szöcske, lárva vagy kabóca, esetleg más finomság, azt a helyi viszonyok döntik el. Összesen 1462 ehető rovart tartanak nyilván. Némely bogarat elropogtatnak, míg mások ételízesítőként, táplálékkiegészítőként is szolgálnak.

Azt mondják, hogy rovart vagy bogarat tenyészteni sokkal könnyebb, mint szarvasmarhát vagy sertést tartani. És főleg: jóval kisebb helyet foglalnak, és szinte semmilyen törődést nem igényelnek. Fogyasztásuk legfőbb oka a magas fehérjetartalom. Összehasonlításképp: 100 gramm marhahús 200-300 kalória energiatartalmú, ebből kb. 18 százalék zsír és ugyanennyi a fehérje, míg 100 gramm termeszhangya 350 kalória energiatartalmú, és 23 százalék fehérjét tartalmaz. A testépítőknek is ajánlott molylepke lárvájának 100 grammja 265 kalória energiatartalmú, 65 százalék fehérjét és mindössze 15 százalék zsírt és 4 százalék vizet tartalmaz.

Az ehető bogarak tenyésztésének tudományos kutatói is vannak. Az USA -beli Wisconsin Egyetem például rendszeresen kiad egy, az ehető rovarokkal foglalkozó folyóiratot. Többek közt azt is leírják ebben, hogy a rovarokat legjobb élve vagy sütve megenni. Használati utasításképp azt is elmondják, hogy fogyasztás előtt a bogarainkat tartsuk élve a hűtőben, ezáltal lelassulnak, és nem másznak el. Elkészítési tippeket is kapunk, például hogyan készítsünk hangyás tacót, vagy a horgászboltban kapható giliszta felhasználásával csokis karikát. Aranyszabályként azt mondják, hogy azért jobb, ha megsütjük a bogárínyencségeket, soha ne együnk meg elpusztultan talált bogarat, ne együnk olyanokat, amelyek mérgesek lehetnek, és olyat sem, amelyik büdös. Jól átsütve még a csótány is ehető…

A bogárrajongók azzal próbálják elbizonytalanítani a fanyalgókat, hogy a legtöbb táplálék tartalmaz kisebb rovarokat. A liszttel, a kukoricával, a gombával, a gyümölcsökkel, de még a csokoládéval is fogyasztunk apró, szabad szemmel alig látható rovarokat. Az USA Népegészségügyi Szolgálata által összeállított lista szerint például az almában az egészségügyi határérték 5 bogár 100 grammban, míg ugyanennyi csokoládéban több tucat rovardarabka is lehet. Szinte az összes szabadban termesztett táplálék tartalmaz élősködőket.

Mégsem könnyű rávenni egy európait, hogy bogarat egyék. Bátran állíthatom, az íz nem lehet probléma, a rovarokkal való megbarátkozás pedig csak megszokás kérdése. A csótánytól azért én is óva intek mindenkit…